1980 óta vagyok vállalkozó, 2003-ban létrehoztam a cégünket.  2008-ban a fiam lett az üzlettársam. Az új felállással meggyűlt a bajom, azonnal mindketten más szerepbe (is) kerültünk. Egy idő után azt vettem észre, hogy amikor nehézségei vannak a fiamnak a feladatok ellátásában és/vagy külön kedvezményeket szeretne magának, akkor azonnal az „Anyját” szólította meg bennem, amikor pedig ki akart valamit kerülni, hárította a feladatot, felelősséget, akkor munkavállalóként „harcba szállt a jogaiért”. 

Mit kezdtem az új helyzettel?

Mivel 360 óra önismeretben már volt részem, így először önmagamon kezdtem a vizsgálódást.

Próbáltam másként reagálni az ilyen helyzetekben és még a viták elején kijelöltem a beszélgetés keretét és a formát.  Pl.:  megkérdeztem, hogy miről akar beszélni? Hangsúlyoztam a számára, hogy a téma olyan, hogy most az Anyjával, más kérdésnél az üzlettársával, munkaadójával beszél. Ha tehettem, változtattam ülőhelyet, más hangulatot, hangvételt próbáltam adni a felvetődött kérdés megbeszélésének.  

Szóbeli belső megállapodásokat kötöttünk egy-egy új feladat elvégzése előtt. Munka közben nem a kisfiam volt, én nem az anyja a megszólításban is figyeltünk erre.

Sok mindent latba vetettem azért, hogy a kommunikáció érzelmi töltöttsége ne menjen a gazdasági alapokra épülő kapcsolat rovására és/vagy fordítva.   

2008-ban kaptam egy felkérést, hogy tartsak vállalkozónőknek tréninget. Mivel én a fenti nehézségekkel küzdöttem, így kézenfekvő volt, hogy erre a témára kidolgoztunk egy tematikát.

Elkezdtem gyűjteni az anyagokat. A legnagyobb meglepetésemre kész tematikát, hazai jó gyakorlatot nem találtam akkor. Szórványosan volt egy-egy cikk, könyv, konferencia, kezdeményezés, de adaptálható tananyag nem volt.

„Magad Uram, ha szolgád nincs”! Belefogtam a műbe.

Ekkorra már a vállalkozásokról volt elméleti és gyakorlati tudásom, mentálhigiénés látásmódom, karrier-tanácsadói tapasztalatom. Méréseket is végeztem egy ötvenfős vállalkozónői körben, amelynek eredményeit szintén felhasználtam a gyakorlatok megírásában, az eredmények elemzésében, a témák kibővítésében.

A fiamról: két évig próbálkoztunk azzal, hogy főnök beosztott szerepben együtt dolgozzunk, nekünk akkor nem sikerült! Most testépítő, komoly versenyeredményekkel.  Kilépett az "árnyékomból", most egyenlőre megtalálta önmagát. Az én titkos vágyam, hogy még később fog a cégünkben dolgozni.  

"Aki nem tudja, az tanítja"? Soronkövetkező képzés részleteit itt olvashatja!

Jó tanulást, személyes tapasztalatszerzést kívánok!

Radics Edit karrierszakértő